„A tökéletes férfi az, aki képes kivárni azt a néhány órát, amíg a nő két perc alatt elkészül.”
Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Mi kerül rá a női testre először? A ruha, a smink, vagy épp az alsónemű? Mihez keresünk mit? Ha vártál már nőre, aki éppen telepakolja a szobát egy turkálónyi rucival, miközben nincsen egyetlen gönce sem és közben fogalma sincs, hogy mit vegyen fel, akkor átérzed a helyzetet. Drága barátom, ilyenkor ülj le, vegyél egy mély levegőt és maradj nyugodt. Nem tehetsz semmit. Tényleg nem! És bár tudom hogy ez nehéz lesz, fogadd el, hogy a nő most úgy négyszer-hatszor fog átöltözni, ebből kétszer úgy, hogy már teljesen készen van. A kiegészítőit mintegy nyolcvan variációban fogja felpróbálni. Te továbbra is maradj nyugodt. Bármit kérdezzen is, ne hozz döntést, főleg ne helyette! Csak dicsérd meg. Ez az egyetlen esélyed! S amíg nem áll eléd egy mosollyal az arcán, hogy „készen vagyok, hogy tetszem?” addig foglald el magad.
A nő önmagában örök kérdés és tökéletesen illogikus lény a férfi nézőpontjából nézve, pedig nem az! A nő tökéletessége belső harmóniájából fakad. A nőnek azért kell teljesen rendben lennie, azért kell minden egyes ruhadarabnak passzolnia, azért kell a sminket akkurátusan elkészítenie, mert csak úgy teljes egész. Most szólok, nem Neked kell az összhangot észrevenned kedves hímtársam, Neki kell éreznie. Még ha full topis, akkor is. Amit soha, de soha ne kövess el egy útrakész nő esetében, ne tegyél egyetlen darabra se megjegyzést. Ez egyenlő lenne azzal, mintha egy átgondolt rendszernek a tartópillérét rángatnád két kézzel. Kártyavárként omlik össze a koncepciója.
A nő még mielőtt az első ruhadarabot felvette volna, már átgondolta és megalkotta aznapi önmagát. Olykor azonban a rendszer nem kompatibilis a személlyel, vagy a rendszerbe hiba került. A ruházat nem illeszkedik a hangulatához, vagy a hangulata nem illeszkedik a lehetőségeihez. A legrosszabb, ha a Te ruhatáradhoz nem illeszkedik a ruhatárához. Ezt vagy észreveszed és sürgősen átöltözöl, vagy nem, de akkor esélytelen, hogy a nő megfelelő módon öltözzön fel. (Egész nap frusztrált lesz, vagy legalábbis amíg Veled van.) Most mondom, nem fogod tudni férfiként ezt megoldani. Azért nem, mert Te logikai alapon keresel megoldást egy érzelmi problémára. A nőnek nem egy pulóver kell, hanem a hangulata puzzle-jének egy darabkája. Nem azért vesz meg egy pulóvert a másik huszonnyolc mellé, mert nincsen felsője, hanem mert a választási opcióit óhajtja bővíteni. Felkészül érzelmi hullámvasútjára. Persze feltehetően izgalmasnak tartja még néhány viselésig az új ruhát, de ő megoldásokat keres hangulatokra, míg Te y kromoszómás sorstársam ruhát keresel adott célra. Fedje el a tested, biztosítson megfelelő közérzetet és legyen sűrűn viselhető, funkcionális. Ehhez szigorú tárgyilagosság kell. Míg a nő érzelmekben gondolkodik addig Te cselekedetekben. Harminc-negyven perc várakozás után aztán persze érzelmekben gazdag cselekedetekben. A nő maximum cselekvésben gazdag érzelmi lény lehet. A férfiak és a nők is érzelmi alapon működnek, csak más érzelmek motiválnak bennünket és ebből adódóan ugyanaz az érzelem más következtetéseket és más eredményeket hoz. Ez a lényegi különbség. Erről fog szólni ez a rovat!
4 responses so far ↓
rugolabnyusz // október 10, 2007 at 10:33 pm |
hát ez kurvajó:).
andaxin // október 11, 2007 at 9:33 am |
Köszönöm.
A többiek meg vegyenek példát Róla! Háromra lehet tömjénezni! Egy, kettő, há…
Miss Sanguine // október 12, 2007 at 7:47 pm |
“Nem azért vesz meg egy pulóvert a másik huszonnyolc mellé, mert nincsen felsője, hanem mert a választási opcióit óhajtja bővíteni.”
Hát ez az! Ezt nem érti meg senki…
andaxin // október 12, 2007 at 8:00 pm |
Épp most senkiztél le! Ejnye-bejnye! Kérem az ellenőrződet!