Az elmúlt időszakban sokszor hallottam, hogy nincs lehetőség. Ekkor összehúzom a szemöldököm ráncaim mélységét növelve és csodálkozom, hogy miről beszél az illető. Vajon ugyanazon a glóbuszon élünk? Vagy nem ugyanazt látjuk? Minden bizonnyal. Mai korunk sajátossága, hogy bárki bármit elérhet. A világ tele van lehetőségekkel és sikertörténetekkel, csak körül kell nézni. Persze lehet vesztesként is gondolkodni kifogásokat keresve, de annak szerintem nincs sok értelme. Most bemutatok egy példát. Ami pofon egyszerű, csak valaki meglátta benne a pénzkeresés lehetőségét, hajlandó volt megfogni a meló részét és nem úgy, hogy más is hozzáférjen.
„Tegye fel a kezét az, aki meg nem rendelt otthonról semmit?”
Ezt a kérdést néhány éve rendszeresen feltették egy előadáson. Ma már nem nagyon. Mindannyian vásárolunk otthonról. Van aki pizzát rendel, aki a TV Shopból Elvis válogatás kötetet, vagy különleges késkészletet és hajvágó-szettet, mások a neten vásárolnak ezt-azt. Gyakorlatilag a házhozszállítással történő vásárlás a hétköznapok része. Nők milliói vásárolnak maguknak katalógusból pulcsit és szájfényt egyaránt. A Tesco forgalmának egyre nagyobb – lassan többségbe kerülő – részét teszi ki az online forgalom Nagy-Britanniában. Épp ezért magam sem értem miért csodálkoztam azon, amikor egyik ismerősöm arról beszélt a 6-os (vagy 7-es buszon) hogy ingeket kezdett el árulni a neten. Elvégre, ki az a hülye, aki neten fog inget venni – és ekkor kellett volna, hogy a felismerés a homlokomra csapjon egy jó nagyot: szinte MINDENKI. Az emberek vesznek. Az emberek már mindent otthonról csinálnak. A neten kommunikálunk az ismerőseinkkel és nem személyesen. Az interneten keresünk magunknak társat – ami önmagában nonszensz és mégis hatalmas piaca van. Kényelmesek vagyunk. Már akkor látnom kellett volna, hogy ez működni fog, mert működnie kell. Mert tökéletesen beleillik a fogyasztói trendekbe, a kényelmi zónánkba, stb. Mert tökéletes, legalábbis a koncepció. Persze én csak a nehézségeket néztem. De hát nem lehet felpróbálni! Miért, a boltban fel lehet? Ott sem, csak ott nincs rá garancia sem. De nem látom élőben az inget, hogyan döntsem el, hogy tetszik-e? És ebben a pillanatban is van egy nő valahol, aki éppen egy termékkódszámot körmöl egy Otto ruházati katalógus rendelési mezőjébe. Pedig ő sem látta a terméket élőben. Ha nem tetszik neki, majd visszaküldi – vagy nem. Én csupa nehézséget láttam. Szkeptikus voltam, pedig nem kellett volna. Hiszen az alapötlet nem volt új, a termék sem, csak ötvözött két dolgot: a minőségi “másodkézből származó ingeket” és az internetes kereskedelmet.Az egészet csak 3 helyen lehetett volna totálisan elbaltázni:
- az árú minősége (mert vacakkal sokáig nem lehet megélni)
- a gyenge marketing (mert a világ legjobb ötletét is el kell tudni adni.)
- amatőr hozzáállás.
Az árú minőségéről sokat nem kell beszélni. Ma már látom közelről ezt az üzleti vállálalkozást és azt, hogy amikor egy-egy új adag terméket feltölt a Robi a honlapra, azt nagyjából 2-4 óra alatt elkapkodják a vevők. Mint régen az átkosban, amikor ha banán jött, akkor ment a tülekedés. Itt is ez van. Ha tudnák a vevők, hogy milyen egészen jó minőségű ingeket selejtez ki a Robi, akkor gutaütést kapnának. Ezen látszik, hogy a luxusturi névből a Robi a luxusra és nem a turira koncentrál. Turkálóban elmennének. Luxustermékek piacán már nem.
A marketinget sem szúrta el. Sajnos. Pedig milyen szép nagy piaci rés lenne… Mi több, még nekem kell tanulnom Tőle. Bosszantó. Pontosan tudja, hogy hány látogatója van, honnan érkeznek, közülük hány vásárol és hány nem. Mely termékek fogynak el a leggyorsabban, stb. Az egész holnapja is olyan pofonegyszerűnek tűnik. Pedig a hátterében rendkívül összetett rendszer dolgozik a sikeren. Szembesülni vele egyszerű. Csinálni már bonyolultabb. Igaz a nehéz úton tanulta meg, a saját kárán, viszont nem volt rest tanulni, változtatni és csinálni.
Amatőr hozzáállás? Amikor nem akarjuk a problémákat megoldani. Amikor nem akarunk értéket adni, csak a lóvét bezsebelni. Amikor számláztam neki és több tízezer forintot kellett kifizetni teljesen higgadt volt. Amikor egy csomag egy nappal később lett feladva, amin talán ha 200 Ft haszna volt, akkor nem. Mert a vevőnek időben meg kell kapnia amiért fizetett. Talán ezért is lett a Luxusturi az “ÉV Áruháza 2008″. Utóbbit díjat a vásárlók szavazatai alapján adják. Nem véletlenül. A vásárlók elégedettsége 90% feletti, akárcsak az újravásárlások aránya. Így lehet minőségi szolgáltatást nyújtani. Személy szerint azért örülök ennek, mert bebizonyítja, hogy a munkának, a vállalkozói szemléletnak, a következetességnek, a folyamatos fejlődésnek és fejlesztésnek, a profi marketingnek, azaz összességében a valódi értékteremtésnek még mindig van piaca. Gratulálok Robi.
Érdemes megnézni: www.luxusturi.hu
